A kályha méretéhez képest egy kisebb tűztér után hosszú füstjáratokon keresztül áramlik a füstgáz a kémény irányába. E közben közvetlenül belülről érintkezik a kályha külső falával, amely ezáltal átmelegszik, plusz a belső járatfalakat (samott tégla, tégla, cserép) is mind felmelegíti ez idő alatt. A kályha nagy tömege, ami átlagosan 8-10 mázsa is lehet, tud rengeteg hőt tárolni, az amúgy gyenge hővezető anyagnak minősülő téglában és mázas kályhacsempében. A rossz hővezetés eredményezi azt, hogy ez a nagy tömeg a felületén keresztül lassan hűl ki az adott helyiség (szoba) irányába, ami lehet akár 8-10 óra is. Ezt hívjuk más néven fűtésnek. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy ennek a nagy tömegű testnek a külső felülete akár 4,5 – 5 m2 is lehet, ami a térbeni hősugárzás szempontjából igen fontos. Egy átlagos hősugárzó körülbelül 0,5 m2 fűtőfelülettel rendelkezik. A különbség a számokban is jól érzékelhető. Egy szobában, ahol látható a csempefelület, ahol nincs köztünk és a kályha közt fal, ajtó stb., oda érvényesül kályha sugárzó hője. A legjobban elhelyezett cserépkályhák azok, amelyek az epicentrumban, illetve egy jól látható falszakaszon vannak elhelyezve, ahonnan egyenes vonalban, akadályok nélkül áramolhatnak a láthatatlan hősugarak. Ezek a paraméterek, illetve tulajdonságok, mint például: a hosszú füstjárat, a kályha minél nagyobb tömege, illetve minél nagyobb négyzetméternyi fűtőfelülete adják meg a kályha nagy fűtőteljesítményét és hatásfokát. A cserépkályhánál körülbelül 80% a hatásfok.
